Horváth István hittestvérünk 1948. június 13-án Tiszafüreden született, egyszerű munkás család legidősebb tagjaként. Iskoláit Tiszafüreden végezte és az általános iskolai tanulmányai után a  kőműves szakmát sajátította el.

1971 július 12-én kötötte össze életét hitvesével Marikával. Házassági szövetségüket a Mindenható két gyermekkel Tivadarral és Anitával pecsételte el. Gondoskodó apa és házastárs, nagyon szerette gyermekeit.  Ami szavaiban és cselekedeteiben is híven tükröződött. Mindenkor és minden lehetőt megtett annak érdekében, hogy szeretteinek életét a legjobb mederben tartsa. Hordozta őket imádságban és gondoskodásban egyaránt.

Horváth István és felesége Marika. A két alapító.

1971 őszén hivatást váltott, a rendőrség kötelékébe állt. Szolgálati ideje során a zászlósi rangig jutott. Szolgálatát több alkalommal is kitüntetésekkel is elismerték,egészen nyugdíjba vonulásáig.

A nyugdíjas években is tovább szolgált de már nem a rendőrség, hanem a család és a gyülekezetkötelékében. Nagyon szerette a Tisza partot. Szeretett horgászni. Hitvesével, gyermekeivel sok-sok boldog órát töltöttek el a folyó mellett.

De a gyülekezetet is hű, hitvalló szolgájaként látogatta. A római katolikus felekezetet hátra hagyva, egyházunk hitvallásaival a szívében konfirmált és hosszú éveken keresztül szolgált Urának gyülekezetében. Pénztárosként, presbiterként, vagy ha kellett kőművesként, harangozóként, Isten dicsőségére végezte mindazt amit Megváltója a szívére helyezett. Ha nem volt munka ő akkor is talált magának.

8 évvel ezelőtt hitvesével egyetértésben megalapították a Tiszafüredi Reformátusokért Horváth István Alapítványt. Azzal  a céllal, hogy az egyháznak ls az egyháztagoknak így is segítsenek.

Tündöklött benne, általa Isten dicsősége. És ez látható volt életén, munkáján a lelki szemek számára. Mert akkor ragyog, tündököl sugározza az élő Isten igéjét, világosságát a hívő ember élete, ha annak középpontjában olyan eleven természetességgel, gyermeki magától értetődöttséggel Isten dicsősége és Isten dicsőítése áll. Szeretettel, hűséggel szolgált. Életének gyertyalángja ellobbant, de az
Úr dicsősége ragyog leomlott porsátora fölött. Régi szép énekünk szerint: Istennel járt, lakozott és hozzá térté haza. Jézus Krisztus vérének érdeméért.Az Úr adta, az Úr elvette ! Áldassék az Úrnak neve!

/részlet Horváth István temetési istentiszteletéből 2014.04.03./